A Széchenyi család tulajdonába került az egész terület a török hódoltság után. A vár köveiből építették a 18. században a földszintes egyszerű falusi barokk kastélyt, és két hatalmas emeletes lekontyolt tetőzettel a magtárakat, továbbá az útszéli kis kápolnát és a volt hatalmas kancaistállót.
Széchenyinek nem volt fiúgyermeke, ezért leánya férje, Teleki gróf vette át a birtokot és a vár környékének rétjeit. A hadsereg lovait is itt nevelték.

A Keszthelyt, Bakkal összekötő 75-ös útról letérve néhány 100 m távolságra érjük el a parkot. A kastély körül gondozott parkot alakítottak ki. Az épület környezete díszpark, erdő szerű foltokkal, számos őshonos és egzóta fával, díszcserjével. A park része, dísze a földig ágas, kissé kúpos koronájú mamutfenyő. Szép fejlődésű még a kolorádói és a spanyol jegenyefenyő is. Ezen a részen az erdei-, fekete-, luc- és vörösfenyők, bükk, vérbükk, tulipánfa, kocsánytalan tölgy, hegyi juhar, rezgő nyár, cseresznye, fekete dió, török mogyoró, a kerítés mellett hársak találhatók. A fák alatt megbúvó lágyszárú növények közül az erdei cikláment, a kis téli zöldet és a borostyánt kell megemlíteni. 
Gróf Széchenyi István ménest telepített 1855-ben, Angliából is hoztak be egyedeket. A ménes híre országos volt, sőt azon túlra is eljutott. Selyemhernyó tenyésztést is folytattak itt. Teleki Tiborné Széchenyi Alizról egy pusztát neveztek el, ott a kastély mellett.